2015. november 29., vasárnap

Advent



Csend van.
Lelke hangján 
özvegyasszony
Gyertya rezgő
világánál
Imádkozik 
halkan.



Volt családja :
lánya, fia
s szerető
hites ura
pénzt rejtett a
ládafia
mindez 
messze tűnt
s tova 


Magányosan éldegél
házánál
nincs búzakenyér
a cihán is
foszlik a szél
társa csak
egy kisegér



Csendes az éj
öreg lelke
megbékél
mert a sötét 
éj egén
felgyúl a fény:
A REMÉNY:



Kívánok mindenkinek áldott advent vasárnapot♥

2015. november 26., csütörtök

Joy

Mimi kisasszony  az ódon könyvtárszobában ült , imádott Bösendorfer zongorájánál. Villanyáram még nem volt azokban az időkben, egy gyertya világánál játszotta Beethoven IX. szimfóniáját , ami számára a világ leggyönyörűbb zenéje volt : az örömóda . Művészlélek lévén, amint  kicsiny fehér keze is mutatta, ujjpercei, ahogy vidáman siklottak a billentyűkön , kissé visszahajlottak.
Kottáit még nagyanyjától örökölte, a lapok az időtől sárgultak , kopottak és foltosak voltak. Nagymama , mikor zongorázott,kedvenc feketekávéját iddogálta , talán a vad crescendoknál pöttyent néha egy-egy csepp a fehér lapokra...
Mimi kisasszony, mint minden jól nevelt úrilány, a kézimunkájával is foglalkozott üres óráiban.
Ha már az örömóda volt a kedvenc zeneműve, megörökítette egy hímzésen is:


a virágok közül az illatos rózsákat kedvelte legjobban, sokat sétált barátnőjével a kerti ösvényen , amit az út teljes hosszában illatos tearózsák szegélyeztek, ezért került a hímzésre az öröm mellé egy rózsaszál is:


Közeledett a tél, a madáretetőre esténként egy furcsa, ismeretlen madár szállt, hogy falatozzon az éhes szárnyasoknak kikészített olajos magvakból,


ezt a madarat is megörökítette a hímzésén.


A hímzőfonalait gyakran maga festette, és kapott a barátnőjétől is.
Ezúttal : Starking alma, sötétszürke , vadgalamb,olajzöld , rozsdabarna, szantál, nugát , karamella és acélszürke színeket használt egy kis darab 32 ct-os kézzel festett szafari színű vászonra....
A kis kép egy kopott barna keretbe került és évekig állt a zongora tetején egy horgolt csipketerítőn ....
A kép történetét Mimi kisasszony unokája osztotta meg velem, aki az én kebelbarátnőm hosszú évek óta....;-)
/Kisebb kihagyás után, újra bevetem magam a blogvilágba és maradok szeretettel♥/

2015. november 8., vasárnap

Olde St. Nick

...1891 karácsonyán történt.....faluban...
A hó hatalmas pelyhekben esett, az egész tájat fehér,puha paplanként borította be.
Kis házak sorakoztak a domb oldalán, elszórtan. Szegény népek lakták , de mégis gazdagon éltek: szeretet volt a szívükben.
Rögtön a fenyőerdő mellett lakott egy nagymama a kis unokájával: Jane-el.
Jane szülei korán elhaltak, ezért a nagymama nevelte őt.
Nagymama a karácsonyi mézeskalácsot sütötte éppen, a fahéj és tört szegfűszeg kellemes illata töltötte meg a házat. A tűz piros fényt vetett Nagymama arcára.
 Jane az ablakhoz nyomta orrát, lehelete homályos körként állandósult az ablaküvegen.
Odakint már sötét volt,de ő rendületlenül állt az ablakban,várt valakit.
Kissé elunta a várakozást, és elővette a varródobozát, amit tavaly kapott a nagymamától.
Nem volt nagyon tele a doboz, de ami szükséges egy kislánynak, minden benne volt:gombok, egy dagerrotipia az édesanyjáról, olló, cérna, horgolótű és más hasznos kellék.
Az elmúlt karácsonyok emlékét akarta megörökíteni, egy kis párnát készített Old St. Nick-ről, akit mindenki csak Nick bácsinak hívott. Őt várta ezen az estén.


Nick bácsinak nem volt puttonya,zsákja sem .Csak egy bottal járta karácsony táján a vidéket, ősz szakálla vígan lengett a szélben, arcát pirosra csípte a hideg.


A falu minden lakója nagyon szerette őt és mindenki izgatottan várta. 
Mert bár nem volt zsákja, mégis mindig vitt ajándékot a szívében, a gondolataiban


Jane egy kis pinkeep-et készített....nem volt sok hímzőfonala, de amit hímzett, színekben tökéletesen visszatükrözte  érzéseit .
Titkon csent egy kicsit nagymama titkos fűszerkeverékéből,ami a mézeskalácsok szíve-lelke volt , a tömőanyag mellé szórta, hogy később az illatról eszébe jusson mindaz amit Nick bácsi mondott neki. Hiszen Nick bácsi egyé vált a karácsonnyal....
Ajándékképpen a  szeretetet hirdette, a békét , a nyugalmat, türelmet és az empátiát mindenkinek...


A halcsont öltést Nagymama tavaly mutatta meg neki, nagyon igyekezett , hogy ezzel szegje szépen körbe a párnát.
Néha az égnek emelte szemét, mert a cérna összegubancolódott, de mire Nick bácsi bekopogott az ő ajtajukon elkészült :


36 ct-os lenvászonra mediterrán, acél,gyöngyház, púder és vanília színekkel.

Nick bácsi kellemes hangja betöltötte a házat,közösen elfogyasztották a finom mézeskalácsokat forró teával és a házat belengte a nyugalom..
/Minta nem volt erről a kész képről hímeztem /

2015. november 5., csütörtök

From me to you

Ha most az 50-es években élnénk, akkor ilyen fotót készítettem volna



és ilyet


és ezek a fotók bizonyára jobban illenének a legújabb kézimunkám bemutatására.

Napjainkban mindez másképp mutat, kénytelen vagyok alkalmazkodni;-)



Ez egy deedle book amit egy számromra nagyon kedves kebelbarátnőmnek készítettem , tőlem megszokottan kissé rendhagyó módon. Rögtön látható a második funkció is, merthogy ide ollót lehet bekötni, így:


A madeirát régebben "vateráztam ",a ferdepánttal együtt festettem , kicsit játszva a festési idővel.

Nyissuk ki...


belül van a hímzés, Danybrod mintája alapján  készült. Ha megfigyelitek, sokat variáltam rajta.


a kis peenkeep mintája került a bal oldalra:


középről pedig kihagytam a kacskaringókat a hajtás miatt, a jobb oldalon pedig ez látható:


A madeirát többszöri próbálkozásra sem sikerült egyenesen felvarrni, szégyellem is magam miatta...


32 ct-os kézzel festett vászonra dolgoztam az alább következő festett fonalaimmal:


égbolt,dohány,körte,nugát,púder, óarany és mediterrán.

Nem kartonra készült, hanem vatelinnel és steppelve:


Remélem örömöt szerzek♥