2015. december 22., kedd

Karácsony előtt

még feltétlen váratott magára két kész kézimunka végső formába öntése.

Az első alap egy félkész hímzés volt ,  amit tavaly kezdtem el ,amikor levendula idény volt....de mint sokunknál , néha közbeszól egy új hímzés , amit azonnal el kell kezdeni...;-)

Helene Le Berre : Le savon de Marseille a címe a mintának, a 2014-es Mango Agenda-ban megtalálható.
A szappan motívumot készítettem el először, ezek után érthető, hogy új hímzésbe fogtam;-))))) Most kiegészítettem a kosárkával,madárkákkal, némi levendulával, pár esetben a saját kútfőmből merítettem az ötletet.


Tudni kell, hogy a bőröm nagyon érzékeny, csakis egy bizonyos fajta levendula szappant bír fürdésnél / az alább következő képen látható is majd régi és új csomagolásban /  MINDEN mástól csalánkiütéseim lesznek, kivéve ettől a szappantól. Ezért is oly kedves nekem ez a motívum. Egy " hímző kellék tartó " mappát készítettem belőle. Tudom, van már ötszáz darab , de mindjárt kiderül, hogy miért is készítettem egy újabbat.


A vászon amit választottam hozzá, igaz, hogy nem levendula mintás, de színben olyan jól alkalmazkodik a hímzéshez-ezért használtam.




Belülre fakkokat készítettem ollónak



a tűtartónak, a varrásbontónak


és végre helyett kapott a pár éve  Laurától kapott és általa elnevezett kerámia "bigyóka" is ;-)))


24 fakkot kellett készítenem a bobinázott fonalaknak 



A fakkokat is festett csipkével díszítettem/ kaptam;-))/ de a mappán belül máshol is megjelenik.


Nos , úgy emlékszem, hogy tavaly előtt  nyáron készítettem Anyunak a botanikai hortenziát , mivel határidőre hímeztem, sietnem kellett, kilyukadt az ujjam és a minta khmmm... nem volt túl haladós, talán emlékeztek még :



Amikor elkészültem, úgy emlékszem , azt mondtam: soha többé botanikai minta vagy legalábbis a közeljövőben nem.
Az ebédlőnkben a falon van egy óra, 2 éve nem lehet működésre bírni, az óra helyére szándékozom elkészíteni ezt:


tehát " miatta " készült a fenti "tartóka". A karácsony utáni időt január elejéig a telken töltjük , a fonalakat nem vihetem csak úgy "akármiben" :-D

A második munkám csak félve merem mutatni. Tavaly karácsonykor kérte a lányom, hogy hímezzem meg neki a CCN: Snowman's cottage mintát, amit el is kezdtem 36 ct-os natur vászonra, de a befejezésre nem volt idő. Úgy gondoltam, hogy idén folytatom. Ez lett a vesztem. Pár hete voltam látásvizsgálaton, közelre tökéletes a szemem, de ebben a szürke időben egyszerűen semmilyen fény alatt nem láttam a lyukakat a  szürke  vásznon / a színnel volt a probléma, mert a fehér,szintén ilyen sűrű  vásznat tökéletesen láttam /így találomra/!/ böktem a tűt, ami nagyon látszik. 10 perces hímzés adagot cca 5 óra alatt készítettem el :-O és...nem is mondom tovább... A lányom annyira vágyott rá, hogy elkészítettem neki egy kis pinkeep-nek mézeskalács fűszerrel, kis fa gombokkal .


Sokáig tépelődtem, hogy posztoljam- e, de a lányom azt mondta, hogy csodálatos  és az öröme határtalan volt,így mutatom mégis.
A hóembert ő szőtte tavaly előtt..



Tehát minden elismerésem azoknak a hölgyeknek, akik a sötétségben is képesek hímezni akár 40 ct-os vászonra is♥

Végül, de nem utolsó sorban mutatom  Ildikó  kedves ajándékát , egy angyalka díszt. Ezúttal is köszönöm a figyelmességed, örömöt szereztél ♥


Pár csokoládé még bújkál az adventi naptárban, ezzel a még reggeli sötétségben készült fotóval kívánok minden kedves blogbarátnőmnek :
Nyugodt és békés karácsonyt  ♥


2015. december 17., csütörtök

Kuckó

" Telepedj be a kuckóba! Úgyis ott van ilyenkor a jó világ.Nagy boglyakemencéje volt az iskolának, annak akkora kuckója, hogy bálazni lehetett volna benne".Móra Ferenc kedves-édes-keserű meséjéből idéztem a kedvenc mondataimat. Ma igen hideg van odakint, ezét még jobban törekszem a kuckós hangulatra, na nem a kemence, de a kandalló melegénél.


Kuckózás közben készre varrok egy-egy ajándékot, mézeskalács fűszerrel gazdagítva a tömőanyagot...


Kellemes tea mellett rájárok a karácsonyra sütött mézeskalácsra...


Nagyon fogytán van, természetesen nem csak én majszolom, ezért újabb adagot kell sütni;-)

Fonalat festek, új színekkel bővítem a palettát:


Ebben a borús időben nem színhű a fotó, az első kettő téglás szín után barnás árnyalatok következnek, kivéve az utolsót:



Sampler rose, tégla, ánizs, kosár, farkas, ír szetter ,vizsla és mazsola fantázia nevet kapták.


Szóval aki teheti üljön a kuckóba és csináljon kellemes dolgokat, melegedjen.... legyen jó a kedvünk:-)




2015. december 13., vasárnap

Project bag

Nálam már járt a Jézuska, biztos ami biztos;-)
Bőven ellátott csodás ajándékokkal , aminek nagyon örültem♥
Kicsit súgtam neki,hogy szeretnék egy kisebb hímzést, amiből készíthetek egy project bag-et. Van ennek magyar neve? Eszternél láttam,hogy ő sokat készített,nála tetszett meg...
Szóval kaptam egy Blackbird Design minta alapján 35 ct-os vászonra hímzett képecskét



 egy festett/!/ gumira rádolgozott sormintát, amivel összefoghatók a dolgok a táskában,klassz ötlet;-)

Varrtam belőle, ezt:


/A mesés horgolt hópelyhek Édesanyám ügyes kezeit dícsérik♥/

/Sajnos elkapott  valami kórság/nátha, fejfájás, stb/ ezért nem ér 90 °-ot méricskélni , mert ilyenkor nem teljesítek 100%-osan/

A színösszeállítás miatt választottam ezt a kétféle vásznat, még ágynemű gombot is festettem a harmónia kedvéért:-) A táska hátulja csak kék, de varrtam oda is egy gombot,így fogható össze.



A hímzés mellé kaptam szép festett vásznakat is:



és festett fonalakat



farkasfogat, csipkét :


Mindennek úgy örülök♥
Szép vasárnapot mindenkinek!


2015. december 10., csütörtök

A készülődés

mellett beiktatok némi kreatív programot is a napjaimba.
Már rég nem készítettem dobozt , most újra elővettem ezt az ötletet, rögtön készítettem kettőt, ajándékba.
Az elsőt



egy Blackbird Design minta alapján hímeztem/Love letters, Token Box/saját festésű/és kapott/fonalakkal , 32 ct-os vászonra, amit szintén kézi festés.
Ezen a képen látható a belső kialakítás,a tetőt és a doboz alját vatelinnel béleltem pöttyös anyaggal és a  madeirával díszítettem:


Tetszik ez a szürkés-zöld szín,a madeira szalag mellett a dekoráláshoz festettem némi csipkét és farkasfogat is.


A doboz egyszerű: kerek , fából készült.
Tikkurila ~orchidea white ~ nevű festékkel festettem, majd Bondex vizes bázisú parketta lakkal tettem tisztíthatóvá.


Nem szeretek dobozt üresen ajándékozni, készült néhány fonal is, a cimkét a Pinterestről választottam:


A fonalak fantázia neveket kaptak:


Bogyó, Öreganyó, Mámor, Romantika, Mókus és Halacska.
A rózsáimnak nem győzök eléggé hálás lenni, hogy még mindig ontják a virágokat és megörvendeztetnek ilyenkor, decemberben.


A második dobozra Veronique Enginger süteményes könyvéből hímeztem egy mézeskalácsos koszorú mintát:


32ct-os vászonra készült, DMC fonalakkal.


A lányomék osztályában is van karácsonyi ajándékozás , ami lehet kézzel készített is, akár.
Nos a doboz kézzel készült;-) , sütünk a lányommal kis  mézeskalácsokat , azzal tesszük tele.


Egy lányt húzott , a piros masni , farkasfog , a kis csipke dísz elengedhetetlen:-)



/ A mackó nem tartozék, ő az én barátom , imád szerepelni,csak a fotók kedvéért ült oda/
Mindenkinek kívánok örömteli , nyugalmas készülődést az ünnepre...

2015. november 29., vasárnap

Advent



Csend van.
Lelke hangján 
özvegyasszony
Gyertya rezgő
világánál
Imádkozik 
halkan.



Volt családja :
lánya, fia
s szerető
hites ura
pénzt rejtett a
ládafia
mindez 
messze tűnt
s tova 


Magányosan éldegél
házánál
nincs búzakenyér
a cihán is
foszlik a szél
társa csak
egy kisegér



Csendes az éj
öreg lelke
megbékél
mert a sötét 
éj egén
felgyúl a fény:
A REMÉNY:



Kívánok mindenkinek áldott advent vasárnapot♥

2015. november 26., csütörtök

Joy

Mimi kisasszony  az ódon könyvtárszobában ült , imádott Bösendorfer zongorájánál. Villanyáram még nem volt azokban az időkben, egy gyertya világánál játszotta Beethoven IX. szimfóniáját , ami számára a világ leggyönyörűbb zenéje volt : az örömóda . Művészlélek lévén, amint  kicsiny fehér keze is mutatta, ujjpercei, ahogy vidáman siklottak a billentyűkön , kissé visszahajlottak.
Kottáit még nagyanyjától örökölte, a lapok az időtől sárgultak , kopottak és foltosak voltak. Nagymama , mikor zongorázott,kedvenc feketekávéját iddogálta , talán a vad crescendoknál pöttyent néha egy-egy csepp a fehér lapokra...
Mimi kisasszony, mint minden jól nevelt úrilány, a kézimunkájával is foglalkozott üres óráiban.
Ha már az örömóda volt a kedvenc zeneműve, megörökítette egy hímzésen is:


a virágok közül az illatos rózsákat kedvelte legjobban, sokat sétált barátnőjével a kerti ösvényen , amit az út teljes hosszában illatos tearózsák szegélyeztek, ezért került a hímzésre az öröm mellé egy rózsaszál is:


Közeledett a tél, a madáretetőre esténként egy furcsa, ismeretlen madár szállt, hogy falatozzon az éhes szárnyasoknak kikészített olajos magvakból,


ezt a madarat is megörökítette a hímzésén.


A hímzőfonalait gyakran maga festette, és kapott a barátnőjétől is.
Ezúttal : Starking alma, sötétszürke , vadgalamb,olajzöld , rozsdabarna, szantál, nugát , karamella és acélszürke színeket használt egy kis darab 32 ct-os kézzel festett szafari színű vászonra....
A kis kép egy kopott barna keretbe került és évekig állt a zongora tetején egy horgolt csipketerítőn ....
A kép történetét Mimi kisasszony unokája osztotta meg velem, aki az én kebelbarátnőm hosszú évek óta....;-)
/Kisebb kihagyás után, újra bevetem magam a blogvilágba és maradok szeretettel♥/

2015. november 8., vasárnap

Olde St. Nick

...1891 karácsonyán történt.....faluban...
A hó hatalmas pelyhekben esett, az egész tájat fehér,puha paplanként borította be.
Kis házak sorakoztak a domb oldalán, elszórtan. Szegény népek lakták , de mégis gazdagon éltek: szeretet volt a szívükben.
Rögtön a fenyőerdő mellett lakott egy nagymama a kis unokájával: Jane-el.
Jane szülei korán elhaltak, ezért a nagymama nevelte őt.
Nagymama a karácsonyi mézeskalácsot sütötte éppen, a fahéj és tört szegfűszeg kellemes illata töltötte meg a házat. A tűz piros fényt vetett Nagymama arcára.
 Jane az ablakhoz nyomta orrát, lehelete homályos körként állandósult az ablaküvegen.
Odakint már sötét volt,de ő rendületlenül állt az ablakban,várt valakit.
Kissé elunta a várakozást, és elővette a varródobozát, amit tavaly kapott a nagymamától.
Nem volt nagyon tele a doboz, de ami szükséges egy kislánynak, minden benne volt:gombok, egy dagerrotipia az édesanyjáról, olló, cérna, horgolótű és más hasznos kellék.
Az elmúlt karácsonyok emlékét akarta megörökíteni, egy kis párnát készített Old St. Nick-ről, akit mindenki csak Nick bácsinak hívott. Őt várta ezen az estén.


Nick bácsinak nem volt puttonya,zsákja sem .Csak egy bottal járta karácsony táján a vidéket, ősz szakálla vígan lengett a szélben, arcát pirosra csípte a hideg.


A falu minden lakója nagyon szerette őt és mindenki izgatottan várta. 
Mert bár nem volt zsákja, mégis mindig vitt ajándékot a szívében, a gondolataiban


Jane egy kis pinkeep-et készített....nem volt sok hímzőfonala, de amit hímzett, színekben tökéletesen visszatükrözte  érzéseit .
Titkon csent egy kicsit nagymama titkos fűszerkeverékéből,ami a mézeskalácsok szíve-lelke volt , a tömőanyag mellé szórta, hogy később az illatról eszébe jusson mindaz amit Nick bácsi mondott neki. Hiszen Nick bácsi egyé vált a karácsonnyal....
Ajándékképpen a  szeretetet hirdette, a békét , a nyugalmat, türelmet és az empátiát mindenkinek...


A halcsont öltést Nagymama tavaly mutatta meg neki, nagyon igyekezett , hogy ezzel szegje szépen körbe a párnát.
Néha az égnek emelte szemét, mert a cérna összegubancolódott, de mire Nick bácsi bekopogott az ő ajtajukon elkészült :


36 ct-os lenvászonra mediterrán, acél,gyöngyház, púder és vanília színekkel.

Nick bácsi kellemes hangja betöltötte a házat,közösen elfogyasztották a finom mézeskalácsokat forró teával és a házat belengte a nyugalom..
/Minta nem volt erről a kész képről hímeztem /